„Kadarka folyik az ereimben, itt nőttem fel, ismerek minden szakadékot, szőlőt, kaszálót. Gyermekkorom óta dolgozom, hajnalban megyek, délben otthon pihenek, este végzek a szőlők között. Szekszárdi vagyok, borász, szőlész, földműves.” Ezzel a pár mondattal mutatkozott be nekünk ifj. Márkvárt János sok évvel ezelőtt, amikor az első borait kóstoltuk. Azóta pár havonta megfordulunk nála a Gyűszű-völgyben, ismerjük a szavajárását, láttuk, ahogy saját erőből, csákánnyal bővíti a szekszárdi löszbe vájt pincéjét. Többször száguldoztunk mellette Szekszárd szurdokaiban, az egyik ilyen dűlőtúra pedig legalább olyan legendássá vált, mint a friss és könnyű kadarkája, ami a legnagyobb melegben igazi szomjoltó, közben pedig minden részletében karakteres.
Azt kevesen tudják, hogy az arányokat tekintve ifj. Márkvárt János az egyik legelszántabb kadarkatermelő Szekszárdon: míg a borvidék 2100 hektárjából összesen 100 hektáron terem a fajta, addig Jani apró birtokának több mint negyedén. A ráadás – és itt térünk a lényegre -, hogy ezeknek a szőlőknek egy része idős, közel telepítés és „az öreg gyökér nem téveszt” – mondja ifj. Márkvárt János.
Kevesebb mint fél hektáron, közel 100 éves kadarka gyalogtőkék, alma és körtefák közé telepítve. Ez a Sauli, az összes Márkvárt terület közül a legidősebb. Nagy érték, amit szenvedéllyel és sok szőlőben eltöltött órával lehet fenntartani. Janival 2021-ben megállapodtunk, a terméséből nem egynyári kadarkát készít, hanem visszanyúl a lassú borkészítés bevett technikáihoz. Az organikusan művelt szőlő kézi szüret után nyitott kádban erjedt spontán, majd két 500 literes magyar hordóban érett a következő szüretig.
Szűretlen palackozás, 2023. január.
1300 palack készült.